2013. április 27., szombat

Riegersburg, a fellegvár 2., SzG3



Úgy tűnik, hogy Riegersburg várával kapcsolatban csak fél munkát végeztem a legutóbb. Már akkor is látszott, hogy más módon is fel lehet jutni a várba, mint azon a kis siklón, amin én felmentem, meg lejöttem. De miután oda-vissza megvettem a jegyet, későn is volt, meg az autó is ott parkolt a sikló alatti parkolóban, kénytelen voltam lejönni vele, különben nagyot kellett volna kerülnöm. Igazából ez a kerülő a jó megoldás, hogy ezt a várat és a környékét alaposan kiélvezzük. A legjobb a sikló parkolójában letenni a kocsit (itt van egy kis mászópálya is), a siklóval felmenni a várba, ha valaki akarja, akkor a várat is meg lehet nézni, majd a másik úton lemenni a faluba, ekkor a plébánia templomhoz jutunk ki. Itt vissza kell fordulni a vár mögött elmenő útra, amely vissza megy a parkolóig. Igazából a másik oldalon is meg lehet kerülni a várat, de az hosszabb és kevésbé szép út. Erről viszont alaposan meg tudjuk nézni a vár azon oldalát, amely a meredély fölé épült. Ekkor válik érthetővé, hogy ezt a vidéket miért is hívják Vulkánföldének. Itt különben több nehézségi fokozatú via ferrata (klettersteig) út megy végig, de csak vezetővel járhatóak. De most vissza a felmenő úthoz. Nekem most még nem okozott túl nagy problémát a parkolás a faluban, bár egy második kört kellett mennem, de szerintem a csúcsidőben reménytelen, ezért is javasoltam parkolásra sikló felőli oldalt. A templom mellett elhaladva rákanyarodhatunk a felfelé menő útra. Innen láthatjuk azt, hogy mibe vágta bele a fejszéjét az, aki egyáltalán rászánta magát az ostromra. Noha ez az oldal nem olyan meredek, mint a sziklaormi rész, ha jól számoltam, öt védelmi vonal van egymás fölött. A felfelé haladó út mintegy szerpentin, mindegyik alatt elhalad, ekkor több kapun is át kell haladni. A kapu feletti szintre mindig egy jól védett átjáró megy a következő szintről. Eléggé veszélyes fogadtatásban részesíthették a nem kívánt látogatókat. Ahogy haladunk felfelé, ezek a kapuk egyre kisebbek lesznek, az utolsó már csak jelképes, egy díszes fal egy kapuval, védelmi szerepe nincs. Az is érdekes, hogy a falakat a sziklákra építették és a mögöttük készített töltésekre szőlőt telepítettek, összességében elég nagy mennyiségben, így a várlakók borigénye magából a várból is biztosítható volt. A nagyurakat kocsival vihették fel, mivel igen meredek és magas az út, egyes helyeken még a keréknyomok bevágásai is látszanak a sziklákban, pedig vulkanikus kőzetről van szó. Ha végre felérünk, akkor ugyanoda jutunk, mint a sikló felől, itt van a pénztár, meg egy nagy önkiszolgáló étterem. 
Mindezekre hivatkozva javaslom a nagy kör legyaloglását, azzal, hogy akinek ízületi problémái vannak, az azért ne menjen le itt, mert elég meredek, vagy használjon nordic walking botot!

Schloß Riegersburg

A beszámoló fotóalbuma ITT látható.

Vissza a főoldalra (katalógus)

 a templom (a kiinduló pont)
 a vár falrendszere
 az első kapu
 az első kapu
 a második kapu
 a kocsikerék nyomok
 kilátás a várból a falu felé
 kilátás a várból a szabadtéri strand felé
 a szőlőskertek
 a szőlőskertek
 a szőlőskertek
 a harmadik kapu
 a harmadik kapu
az utolsó kapu
 a vár falrendszere
 kilátás a várból
 kilátás a várból
az egyik bástya, lőrésekkel

Vissza a főoldalra (katalógus)

Königsdorf (Királyfalva), a szabadtéri strand, SzG3


(a fekete vagy a kék út nyomvonalán lehet odajutni a 65-ös útról)

Mivel közeleg a strand szezon, most átfutok néhány határ közeli strandon. A sorban most a königsdorfi (királyfalvi) strand következik. Ide egy picit komplikáltabb eljutni, mint más strandokra. Le kell balra fordulni a Grác felé menő útról (ha a magyar határ felől közelítünk), majd beérve a faluba, először hagyjuk el a templomot jobb kéz felől, ez után kell jobbra bekanyarodni a patak felett átívelő hídon (sajnos csak egy igen kicsi tábla mutatja a strand irányát). Ez után ki kell menni a faluból (jobbra látunk majd egy bekerített tavat, na az nem az), majd jobbra megtaláljuk a parkolót. Most elég nagy rumli volt, mivel az éttermet kivéve szinte mindent átépítenek a strand szezonra, beleértve a parkokolót is, amit többek között anyagraktárnak is használtak. Maga a tó olyan szempontból természetes, hogy nem duzzasztották fel, hanem egy nagy bányagödör igen nagy részét alakították át stranddá. Az elején van egy kis gyerek rész, ahol tábla jelzi azt, hogy onnan már csak úszóknak, Azt nem tudom hogy milyen mély, de a közepén van egy úszó stég, arra fel lehet kapaszkodni. A tavon vitorláznak is, de gondolom, ez a két tevékenység szét van választva. 
Úgy néz ki, hogy nyárra egy igen szép strand lesz itt.

Vissza a főoldalra (katalógus)

a szabadtéri strand
a szabadtéri strand
a szabadtéri strand
a szabadtéri strand
a szabadtéri strand
a szabadtéri strand
a szabadtéri strand
a szabadtéri strand
a szabadtéri strand
a szabadtéri strand
a szabadtéri strand
a szabadtéri strand
Vissza a főoldalra (katalógus)

2013. április 26., péntek

Kumberg, a Tófürdő (Seebad), SzG3



Tisztában vagyok azzal, hogy Ausztria egy teljesen más eset, mint Mo., de így tényleg lehet egészségesen élni, ahogy Ők csinálják. Maga a falu is mást jelent, mint itthon, de erre most nem térek ki, mert igen szomorú eredménye lenne az összehasonlításnak. Szinte minden falunak van sporttelepe, de ez alatt nem egy gyepes futball pályát kell érteni, oszt annyi, hanem a teniszpályától kezdve egy sor egyéb sportlétesítményen keresztül a helyi szabadtéri strandig mindent. Általában (ezen a környéken) majdnem minden harmadik, negyedik faluban van egy szabadtéri strand. Itt is. Ezek általában mesterséges tavak, de pld. Heiligenkreuzban vagy Fürstenfeldben szabályos medencés strandok (most a rozsdamentes acéllal kibélelt medencéről ne is beszéljek). Miután ezek a strandok jó sűrűn megtalálhatóak, nincs nagy tömeg bennük. Tökéletesen ki vannak építve, parkoló, étterem, kávézó, játszótér, esetleg minigolf, WC!, minden megtalálható bennük. Áruk sem vészes, 3-5 Euró között mozog egy főre (felnőtt, 2013), ami ott szinte bagó. Cserébe egy teljesen kulturált, használható strandot kap az ember. De pld. Heiligenkreuzban egy szezonbérlet csak 30 Euró, ha minden nap elmegy az ember a strandra, akkor kb. 1 Euró a napi költség. Arról nem is beszélve, hogy a legkülönfélébb kedvezményeket kapja az ember, a legdrágább megoldás az 1 fő felnőtt 1 napra. 
Ez a strand az egyik a számtalan szabadtéri strand közül, amelyeket meglátogattam. Meg lehet kérdezni, hogy miért nem strandszezonban fényképezek, így olyan kihaltak ezek a helyek. Ennek két oka is van. Természetesen életszerűbb lenne a hely tele strandolóval, de ebben az esetben a Panoramióról (oda töltöm fel az összes képemet) nem kerülne át a Google Earth-re egy sem, mivel valami ok miatt ha ember van a képen, nem teszik át (bár néha néhány kép átcsúszik). Ezzel nem értek egyet, mivel sok helyhez hozzátartozik az ott jelenlévő ember (tömeg) is és nem számít családi fotónak, de mégsem küldik tovább a Google Earth-nek (azóta a Panoramio megszünt). Más problémám is van velük (az átküldéssel kapcsolatban), de ilyen helyeken így próbálom meg kikerülni az Ő elgondolásaikat. Azzal sem értek egyet, hogy beltéri képeket sem szívesen tesznek fel, pedig egy meglátogatott kastély esetében szerintem nem csak a külcsín számít, hanem az is, hogy mi látható benne. Ennek ellenére azért néhány beltéri kép átcsúszik a szűrőn. De ez egy más probléma, ezzel nekem kell megbirkózni, most csak a strand kihaltsága miatt került szóba. A másik ok pedig az, hogy a strandszezonon kívül ingyen be lehet ezekre a helyekre menni, lehet sétálni, leülni a padokra, kifeküdni a stégekre, tehát jól érezni magunkat. Sok helyen még a kávézó vagy az étterem is működik (nem mindenhol). Meg éppen ekkor jártam erre és ha lehet, akkor kétszer nem keresem fel ugyanazt a helyet, mivel van bőven néznivaló máshol is.
Újabb irigylésre méltó rendszer Ausztriában.

(Megjegyzés: időközben a Panoramio megszűnt, így a probléma is. Van helyette más, sajnos nem jó.)
Még egy megjegyzés: az ilyen mesterségesen kialakított strandok zöme már megtelt élettel, rendszeresen vízi madarak láthatóak, sok esetben a növényzet is megjelenik már, itt meg rengeteg béka volt a vízbe, igen hangosak voltak, mivel éppen most volt a nász időszaka és igen aktívan végezték a természet által rájuk rótt feladatókat (meg igen hangosak is voltak).

Vissza a főoldalra (katalógus)

a Tófürdő (Seebad), a büfé (SeeCafe)
 a Tófürdő (Seebad)
 a Tófürdő (Seebad)
 a Tófürdő (Seebad)
 a Tófürdő (Seebad)
 a Tófürdő (Seebad)
 a Tófürdő (Seebad)
 a Tófürdő (Seebad)
 a Tófürdő (Seebad)
 a Tófürdő (Seebad)
 a Tófürdő (Seebad)
a Tófürdő (Seebad)

Vissza a főoldalra (katalógus)

Kumberg, Schloß Kainberg, SzG3



Ahogy jöttem lefelé a kötélpályán a Schöckl nevű hegyről, a távolban megpillantottam egy igen szép és hatalmas kastélyt. Amikor leértem, megnéztem a térképen, hogy hol is található. Mivel nem volt messze (meg találtam egy átkötő utat), gyorsan oda is értem. Sajnos nem ért meglepetésként, hogy ez is magántulajdonban van és nem látogatható. Szerencsére legalább fényképeket tudtam készíteni róla. 
Az eredete a XIII. századig vezethető vissza. Közel 300 évig a Kainbergek uralták, innen a nevének eredete. Több tulajdonos váltás után 1841-től a Wimpffen család birtokába került, a jelenlegi tulajdonosa Eduard Wimpffen gróf, aki családjával jelenleg is itt lakik.


Vissza a főoldalra (katalógus)

Schloß Kainberg
Schloß Kainberg
Schloß Kainberg
Schloß Kainberg
Schloß Kainberg
Schloß Kainberg
Schloß Kainberg
Schloß Kainberg
Schloß Kainberg
Schloß Kainberg

Vissza a főoldalra (katalógus)