Most a német - osztrák határra megyünk el.
Ezen a részen az Inn folyó a határ (Passaunál ömlik a Dunába, jóval nagyobb a vízhozama, mint a Dunáé ugyanott). A történetéről csak annyit, hogy az elhelyezkedéséből adódóan folyamatosan hol oda (Bajorország), hol ide (Ausztria) tartozott. Volt, hogy 40 év alatt 3x is országot cserélt. Még megemlítendő Johann Philipp Palm nürnbergi könyvkereskedő, aki a város Napóleon által történt elfoglalása után a francia csapatok kegyetlenkedései ellen egy röpiratot szerkesztett (ekkor éppen Bajorországhoz tartoztak). Elárulták a franciáknak, hogy Ő volt a röpirat szerzője és egy egyoldalú tárgyaláson halálra ítélték, mint hazaárulót. Jelenleg a Palmparkban áll életnagyságú szobra és úgy Bajorországban mint Ausztriában hatalmas tiszteletnek örvend.
Van azonban egy kevésbé nevezetes szülötte is a városnak, A. H., aki 1945-be öngyilkos lett a berlini bunkerében. A szülőháza (amiről csak később szereztem tudomást, hogy itt született) az első kép készítésének helyétől jobbra eső ház. A város szégyene talán az, hogy az illető díszpolgárságát csak 2011-ben törölték. Ők tudják (vagy nem).
Térjünk át más témára. Szokás szerint egy zömmel egy utcás városmag található itt (bár van még egy párhuzamos utca a főutcával, de az jelentéktelen). Ha a szülőháztól elindulunk az Inn folyó felé, akkor először a városkapun kell áthaladnunk. Ennek a tetején működő harangjáték található. A városkapu előtt folyik el, jó mélyen, a szokásos városi patak. Ha a kapun túl balra fordulunk, akkor eljuthatunk a Szent István templomhoz. Ez a legjelentősebb templom Braunauban és igen szép. Visszatérve a főutcára, jobbra található a Városháza. Alatta egy passzázs vezet át, itt juthatunk el a Palmparkba. A park mellett található a polgári kórháztemplom, amely gótikus kialakítású. Nagyon szép a belseje is. A főutca felé visszatérve érintjük még a szép városi könyvtár épületét. Ez után már nincs más dolgunk, mint végig sétálni a főutcán az Inn folyóig (közben nagyon sok étterem terasz is található, én az egyikben egy helyi specialitást, a gombóc Innviertel módra-t próbáltam ki, káposztával, nagyon finom volt). Ha elérünk az Inn folyóhoz, azt tapasztaljuk, hogy a város nem a folyó partjára épült, hanem csak a csücske érinti azt. Ennek okát nem tudom. Itt át lehet menni a német oldalra egy közúti hídon (ha éppen nem újítják fel, mint most, jelenleg csak gyalog lehet átkelni). Ha itt megnézzük az Inn-t, akkor látjuk, hogy igen szép nagy folyó, nagy vízhozammal. Passaunál a Duna ennél a hozamnál sokkal kevesebbet tesz hozzá. Ha valaki erre jár, azért nézze meg (főleg, hogy a passaui vagy salzburgi útvonalnál jóval rövidebb úton el lehet jutni Münchenbe, majdnem végig kész az autópálya ill. az autóút. Csak még kevesen ismerik ezt az utat. Meg nincs torlódás a határzárak miatt, mint a két másik átkelőnél szokott lenni.)
Ezen a részen az Inn folyó a határ (Passaunál ömlik a Dunába, jóval nagyobb a vízhozama, mint a Dunáé ugyanott). A történetéről csak annyit, hogy az elhelyezkedéséből adódóan folyamatosan hol oda (Bajorország), hol ide (Ausztria) tartozott. Volt, hogy 40 év alatt 3x is országot cserélt. Még megemlítendő Johann Philipp Palm nürnbergi könyvkereskedő, aki a város Napóleon által történt elfoglalása után a francia csapatok kegyetlenkedései ellen egy röpiratot szerkesztett (ekkor éppen Bajorországhoz tartoztak). Elárulták a franciáknak, hogy Ő volt a röpirat szerzője és egy egyoldalú tárgyaláson halálra ítélték, mint hazaárulót. Jelenleg a Palmparkban áll életnagyságú szobra és úgy Bajorországban mint Ausztriában hatalmas tiszteletnek örvend.
Van azonban egy kevésbé nevezetes szülötte is a városnak, A. H., aki 1945-be öngyilkos lett a berlini bunkerében. A szülőháza (amiről csak később szereztem tudomást, hogy itt született) az első kép készítésének helyétől jobbra eső ház. A város szégyene talán az, hogy az illető díszpolgárságát csak 2011-ben törölték. Ők tudják (vagy nem).
Térjünk át más témára. Szokás szerint egy zömmel egy utcás városmag található itt (bár van még egy párhuzamos utca a főutcával, de az jelentéktelen). Ha a szülőháztól elindulunk az Inn folyó felé, akkor először a városkapun kell áthaladnunk. Ennek a tetején működő harangjáték található. A városkapu előtt folyik el, jó mélyen, a szokásos városi patak. Ha a kapun túl balra fordulunk, akkor eljuthatunk a Szent István templomhoz. Ez a legjelentősebb templom Braunauban és igen szép. Visszatérve a főutcára, jobbra található a Városháza. Alatta egy passzázs vezet át, itt juthatunk el a Palmparkba. A park mellett található a polgári kórháztemplom, amely gótikus kialakítású. Nagyon szép a belseje is. A főutca felé visszatérve érintjük még a szép városi könyvtár épületét. Ez után már nincs más dolgunk, mint végig sétálni a főutcán az Inn folyóig (közben nagyon sok étterem terasz is található, én az egyikben egy helyi specialitást, a gombóc Innviertel módra-t próbáltam ki, káposztával, nagyon finom volt). Ha elérünk az Inn folyóhoz, azt tapasztaljuk, hogy a város nem a folyó partjára épült, hanem csak a csücske érinti azt. Ennek okát nem tudom. Itt át lehet menni a német oldalra egy közúti hídon (ha éppen nem újítják fel, mint most, jelenleg csak gyalog lehet átkelni). Ha itt megnézzük az Inn-t, akkor látjuk, hogy igen szép nagy folyó, nagy vízhozammal. Passaunál a Duna ennél a hozamnál sokkal kevesebbet tesz hozzá. Ha valaki erre jár, azért nézze meg (főleg, hogy a passaui vagy salzburgi útvonalnál jóval rövidebb úton el lehet jutni Münchenbe, majdnem végig kész az autópálya ill. az autóút. Csak még kevesen ismerik ezt az utat. Meg nincs torlódás a határzárak miatt, mint a két másik átkelőnél szokott lenni.)
Vissza a főoldalra (katalógus)
Fotóalbum (az összes Braunau am Inn-ben készült kép itt tekinthető meg).
Vissza a főoldalra (katalógus)
