2016. október 3., hétfő

Schwarzmannshofen gem. Bad Blumau, SzG3


Nem tudom, hogy amióta a beszámolómat megírtam Bad Blumauról (a Hundertwasser által tervezett fürdő és szabadidő komplexumról (Rogner Hotel und Spa)) járt-e valaki arra felé? Eddig erről ("szokatlan (?) módon") semmiféle visszajelzést nem kaptam. Most találtam egy ehhez a helyhez szorosan csatlakozó jó kirándulási lehetőséget. Ausztriában - mivel teljesen más a település szerkezete mint Mo-nak - sok kisebb település hozzá van csapva egy nagyobb településhez közigazgatásilag. A címben jelzett Schwarzmannshofen is Bad Blumauhoz tartozik, kb 90-en lakják. Itt fedeztem fel, hogy a falu melletti erdőben nagyon szép (halas)tavak vannak. Ezek két úton érhetőek el. Vagy lerakjuk a kocsit a faluban és az erdőn át elgyalogolunk a tavakhoz - természetesen én ezt választottam - vagy a falu után a tavak felé kanyarodva közúton is elérhetjük azokat. A faluból nagyon szép, de jelzetlen út megy a tavak felé. Az a lényeg, hogy olyan úton ne induljunk el, ami a dombok felé megy. A legjobb, ha minden kereszteződésnél a jobbra menő utat választjuk. Legfeljebb bele futunk a tavakat tápláló patakba, de akkor legalább tudjuk, hogy jó irányba mentünk. A tavak körbejárhatóak és nagyon szépek az erdő közepén. Bad Blumau után egy szép és jó félnapos kirándulás tehető itt.

Vissza a főoldalra (katalógus)












Vissza a főoldalra (katalógus)

2016. június 9., csütörtök

Braunau am Inn, SzG3



Most a német - osztrák határra megyünk el.
Ezen a részen az Inn folyó a határ (Passaunál ömlik a Dunába, jóval nagyobb a vízhozama, mint a Dunáé ugyanott). A történetéről csak annyit, hogy az elhelyezkedéséből adódóan folyamatosan hol oda (Bajorország), hol ide (Ausztria) tartozott. Volt, hogy 40 év alatt 3x is országot cserélt. Még megemlítendő Johann Philipp Palm nürnbergi könyvkereskedő, aki a város Napóleon által történt elfoglalása után a francia csapatok kegyetlenkedései ellen egy röpiratot szerkesztett (ekkor éppen Bajorországhoz tartoztak). Elárulták a franciáknak, hogy Ő volt a röpirat szerzője és egy egyoldalú tárgyaláson halálra ítélték, mint hazaárulót. Jelenleg a Palmparkban áll életnagyságú szobra és úgy Bajorországban mint Ausztriában hatalmas tiszteletnek örvend.
Van azonban egy kevésbé nevezetes szülötte is a városnak, A. H., aki 1945-be öngyilkos lett a berlini bunkerében. A szülőháza (amiről csak később szereztem tudomást, hogy itt született) az első kép készítésének helyétől jobbra eső ház. A város szégyene talán az, hogy az illető díszpolgárságát csak 2011-ben törölték. Ők tudják (vagy nem).
 Térjünk át más témára. Szokás szerint egy zömmel egy utcás városmag található itt (bár van még egy párhuzamos utca a főutcával, de az jelentéktelen). Ha a szülőháztól elindulunk az Inn folyó felé, akkor először a városkapun kell áthaladnunk. Ennek a tetején működő harangjáték található. A városkapu előtt folyik el, jó mélyen, a szokásos városi patak. Ha a kapun túl balra fordulunk, akkor eljuthatunk a Szent István templomhoz. Ez a legjelentősebb templom Braunauban és igen szép. Visszatérve a főutcára, jobbra található a Városháza. Alatta egy passzázs vezet át, itt juthatunk el a Palmparkba. A park mellett található a polgári kórháztemplom, amely gótikus kialakítású. Nagyon szép a belseje is. A főutca felé visszatérve érintjük még a szép városi könyvtár épületét. Ez után már nincs más dolgunk, mint végig sétálni a főutcán az Inn folyóig (közben nagyon sok étterem terasz is található, én az egyikben egy helyi specialitást, a gombóc Innviertel módra-t próbáltam ki, káposztával, nagyon finom volt). Ha elérünk az Inn folyóhoz, azt tapasztaljuk, hogy a város nem a folyó partjára épült, hanem csak a csücske érinti azt. Ennek okát nem tudom. Itt át lehet menni a német oldalra egy közúti hídon (ha éppen nem újítják fel, mint most, jelenleg csak gyalog lehet átkelni). Ha itt megnézzük az Inn-t, akkor látjuk, hogy igen szép nagy folyó, nagy vízhozammal. Passaunál a Duna ennél a hozamnál sokkal kevesebbet tesz hozzá. Ha valaki erre jár, azért nézze meg (főleg, hogy a passaui vagy salzburgi útvonalnál jóval rövidebb úton el lehet jutni Münchenbe, majdnem végig kész az autópálya ill. az autóút. Csak még kevesen ismerik ezt az utat. Meg nincs torlódás a határzárak miatt, mint a két másik átkelőnél szokott lenni.)

Vissza a főoldalra (katalógus)

Fotóalbum (az összes Braunau am Inn-ben készült kép itt tekinthető meg).

 a Torturm

a Stadtbach partján



 Sankt Stefan
 Sankt Stefan
 Rathaus (a Városháza)
 Palmpark
  Palmpark
  Palmpark
 Bürgerspitalkirche
 Bürgerspitalkirche
 Bürgerspitalkirche
 Historische Badestube
 Stadtbücherei
 az Inn folyó
az Inn folyó

Vissza a főoldalra (katalógus)

2016. június 5., vasárnap

Mattighofen, SzG3


Mattighofenben azért álltam meg, mivel untam már, hogy állandóan borult az ég, itt viszont végre kisütött a nap. Igazából maga a városka csak éppen hogy beleillik a szép osztrák városokba, viszont a Mária mennybemenetele plébánia templom és a kastély.
 Először lássuk a templomot: az első említés 1379-ben történt a templomról. A templom három hajós nagy kereszthajóval. Nagyon szépek a freskók és valahogy az egész szebb, mint a templomok zöme, amit ezen a környéken láttam.
2. a kastély: már a 8. században nyoma volt a kastélynak. Ismerve e környék viharos múltját, csoda, hogy ez a kis kastély fenn maradt. Seregek, tulajdonosok jöttek mentek, még a XX. században is. 1918-1938-ig a Háború áldozatainak alapítványa volt a tulajdonos, majd itt működött a német Birodalmi Erdészet. 1945-től amerikai megszállás alatt volt a kastély. 1947-től az Osztrák Szövetségi erdészet birtokába került, majd 2007-ben a város megvette és azóta közfeladatokat látnak el a kastélyban (többek között itt található a Polgármesteri Hivatal is). Igazából nem egy nagy szám a hely, de ha valaki éppen erre jár, akkor egy kis pihenőre nagyon alkalmas hely.
A kastélyban egy étterem is működik.

Vissza a főoldalra (katalógus)

Fotóalbum (az összes Mattighofen-ben készült kép itt tekinthető meg).

Sankt Marien (Probsteikirche):









Schloß Mattighofen











Vissza a főoldalra (katalógus)

Kirchberg bei Mattighofen, Hildegard Naturhaus, SzG3


Általában szállásról nem szoktam írni, de ez több szempontból is különleges volt, így most kivételt teszek. Aki ismeri az osztrák (és német) vidéki viszonyokat, az tudja, hogy mindenhol laknak. Ez alatt azt kell érteni, hogy alig van egy határozott falu, a közepétől egyre ritkábban vannak a házak, majd a tényleges tájon elszórt, tanyaszerű házak vannak, gondolom a saját birtokukon. Arról most nem beszélnék, hogy gyakorlatilag minden út (még a legkisebb is) le van aszfaltozva, valószínűleg rájöttek, hogy nem feltétlenül kell az autókat, traktorokat, kombájnokat, stb. a földutakon tönkre tenni. Mondjuk e miatt a GPS eléggé érdekes utakon vitt el az egyik helyről a másikra, de mindig eltalált a célhoz. Térkép alapján egyáltalán nem biztos, hogy elmentem volna arra.
De most térjünk vissza a szálláshoz. Képzeljünk el Magyarországon egy hatalmas házat melléképületekkel (ez még megy) ahol natúr termékekkel, természetgyógyászattal foglalkoznak, hatalmas saját boltja van, ahol csak natúr termékeket lehet kapni (gondolom a legmagasabb minőségben), ahol természetgyógyász kúrákra lehet befizetni (1 napostól a több hetesig), ahol szemináriumokat szerveznek a témában. Ez azért már nehezebben megy! A ház mellett egy kis csoda kert van, ahol a gyógynövényektől a fűszernövényeken keresztül mindent termesztenek, több tó is van benne, kis csepegő vízeséssel. Na ezt azért a magyar tanyavilágba már talán nehezebben tudjuk elképzelni. Itt viszont minden működik (még szobákat is adnak ki, itt voltam én is, a hajszárító is Zepter volt). Ehhez már csak azt kell hozzátennem, hogy a reggeli is kifogástalan volt (40 Euró/egyágyas szoba reggelivel). Ezek szerint ez is megy, ha jó helyen van (és persze más a gazdasági környezet is)!

Vissza a főoldalra (katalógus)

Fotóalbum (az összes Hildegard Naturhaus-ban készült kép itt tekinthető meg).













Vissza a főoldalra (katalógus)