Tényleg nem értem, hogy egy jó programhoz miért társul majdnem mindig egy kellemetlen dolog is.
Az történt, hogy a mostani hétvégén, bár tényleg szép helyeken voltam, de azért szerettem volna egy kicsit túrázni a hegyek között. Ez persze itt nem olyan nehéz (mármint a terep miatt), de a turista utak jelzése meglehetősen esetleges, helyi térképet vasárnap nem hiszem, hogy nagyon venni lehetne. Így úgy döntöttem, hogy egy látogatottabb helyen túráznék, így esett a választásom erre a helyre. Magával a hellyel nincs is probléma, tényleg szép, télen valószínűleg egy nagyon nívós hely lehet. Miután csak nagy Euróm volt, nem akartam felváltani, ezért bankkártyával akartam fizetni. Kiderült, hogy a dombornyomásos MasterCard kártyámat nem akarta elfogadni a gép, mivel Ausztriában ez a típus hitelkártyának számít és nem tudják elfogadni (ebben én két hibát is érzek: ha van rajta pénz, nem mindegy, hogy milyen a kártya, a bank azonnal leveszi a jegy árát, valamint más helyen, pld. Herberstein-nél gond nélkül elfogadták).
Ezen feldühödve úgy döntöttem, hogy fel gyalogolok a felső állomásig. Ebben persze az is segített, hogy a szokásosnál lényegesen laposabb volt a kötélpálya, mint a szokásos, de 40 perc alatt felrohantam a tetejére. Ott már persze egy kicsit lihegtem, mert az utolsó 300 m volt a legmeredekebb. Az egészben azt sajnáltam, hogy lefelé nem vehettem igénybe a hegyi rollert (mert lefelé a jeggyel vagy visszamegy az ember a kötélpályán, vagy legurul a hegyi rollerrel). Ez egy speciális, nem túl nagy, de nagyon vastag kerékkel van ellátva (azért kicsi, hogy ne tudjon nagyon felgyorsulni), masszív a váza és egy nagyon hatékony fékkel van ellátva. Egy kicsit körbenéztem a hágón, megtalálható itt minden, ami egy síközponthoz kell: továbbmenő kötélpálya, szálloda, étterem, víztározó a mesterséges hó előállításához, stb, elég ízlésesen kialakítva. Egy érdekesség: az egyik háznál azért tartanak két szamarat, hogy felvehessék a mezőgazdasági támogatást, ami ott elég szép összeg. Ők sem mennek messzire egy kis mutyiért (ezt egy ott dolgozó magyar mesélte, meg egyebeket is, de az maradjon titokban). Befejezve a csellengést elindultam lefelé. Mellettem elég sok rolleres elhúzott, viszonylag nem túl nagy sebességgel, de szemmel láthatóan évezték a dolgot. A lejött rollereket egy speciális szállítóban küldik fel a kötélpályán. Következtetés: a hely jó, de csak készpénzzel vagy elektronikus bankkártyával lehet ide jönni (vagy gyalogolni kell). Még egy megjegyzés: szokás szerint itt is van egy tematikus ösvény, ez az élővizekkel foglalkozik.
Az történt, hogy a mostani hétvégén, bár tényleg szép helyeken voltam, de azért szerettem volna egy kicsit túrázni a hegyek között. Ez persze itt nem olyan nehéz (mármint a terep miatt), de a turista utak jelzése meglehetősen esetleges, helyi térképet vasárnap nem hiszem, hogy nagyon venni lehetne. Így úgy döntöttem, hogy egy látogatottabb helyen túráznék, így esett a választásom erre a helyre. Magával a hellyel nincs is probléma, tényleg szép, télen valószínűleg egy nagyon nívós hely lehet. Miután csak nagy Euróm volt, nem akartam felváltani, ezért bankkártyával akartam fizetni. Kiderült, hogy a dombornyomásos MasterCard kártyámat nem akarta elfogadni a gép, mivel Ausztriában ez a típus hitelkártyának számít és nem tudják elfogadni (ebben én két hibát is érzek: ha van rajta pénz, nem mindegy, hogy milyen a kártya, a bank azonnal leveszi a jegy árát, valamint más helyen, pld. Herberstein-nél gond nélkül elfogadták).
Ezen feldühödve úgy döntöttem, hogy fel gyalogolok a felső állomásig. Ebben persze az is segített, hogy a szokásosnál lényegesen laposabb volt a kötélpálya, mint a szokásos, de 40 perc alatt felrohantam a tetejére. Ott már persze egy kicsit lihegtem, mert az utolsó 300 m volt a legmeredekebb. Az egészben azt sajnáltam, hogy lefelé nem vehettem igénybe a hegyi rollert (mert lefelé a jeggyel vagy visszamegy az ember a kötélpályán, vagy legurul a hegyi rollerrel). Ez egy speciális, nem túl nagy, de nagyon vastag kerékkel van ellátva (azért kicsi, hogy ne tudjon nagyon felgyorsulni), masszív a váza és egy nagyon hatékony fékkel van ellátva. Egy kicsit körbenéztem a hágón, megtalálható itt minden, ami egy síközponthoz kell: továbbmenő kötélpálya, szálloda, étterem, víztározó a mesterséges hó előállításához, stb, elég ízlésesen kialakítva. Egy érdekesség: az egyik háznál azért tartanak két szamarat, hogy felvehessék a mezőgazdasági támogatást, ami ott elég szép összeg. Ők sem mennek messzire egy kis mutyiért (ezt egy ott dolgozó magyar mesélte, meg egyebeket is, de az maradjon titokban). Befejezve a csellengést elindultam lefelé. Mellettem elég sok rolleres elhúzott, viszonylag nem túl nagy sebességgel, de szemmel láthatóan évezték a dolgot. A lejött rollereket egy speciális szállítóban küldik fel a kötélpályán. Következtetés: a hely jó, de csak készpénzzel vagy elektronikus bankkártyával lehet ide jönni (vagy gyalogolni kell). Még egy megjegyzés: szokás szerint itt is van egy tematikus ösvény, ez az élővizekkel foglalkozik.
Vissza a főoldalra (katalógus)
a liebegő alsó állomása
a libegő
a libegő
a libegő alsó állomása
a libegő
a libegő
az élővíz tematikus ösvényen
ez egy másik libegő
a felső állomás
a hegyi rollerek
irány lefelé
a szamár
a víztározó
Berggasthof (a vendéglő)
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése