Itt egy "kitűnő" példa arra, hogy ha valami iránt elveszik az érdeklődés, akkor az szép lassan tönkre is mehet. Ezt a várat szépen szétette az érdektelenség, pedig Stájerország egyik legnagyobb vára, kora egészen a római korig vezethető vissza. Sajnos a római kori erődítmény szép lassan erodálódott, a sok tulajdonos nem sok figyelmet fordított annak megőrzésére. Ez a vár is részt vett a magyarok elleni védekező harcokban (nagyon harcias nép lehettünk akkortájt). Az 1550-as években Vorau és Pöllau kolostorainak rovására terjeszkedni tudtak. Majd itt is felütötte fejét a protestantizmus, a törökök pedig teljesen elpusztították a lábas jószágokat, amikor erre jártak (meg egy részét jól elvitték, gondolom). A felső vár odáig jutott, hogy egy időben már kőbányának is használták. Időközben az éppen aktuális urak végleg leköltöztek a domb aljába és ott alakították ki a kastélyukat. A római kori kőtáblák zöme is elpusztult ekkorra. Csak a XX. században merült fel a vár restaurálásának igénye, az akkori tulajdonos , Anna Potzinger el is kezdte a felújítást, várpanziót akart itt létesíteni, de ő is eladta a várat. További tulajdonosváltozások után jelenlegi tulajdonosa Heinz Gisslinger.
A fentiekből sajnos az jön le, hogy ez a vár is magántulajdonban van, nem látogatható. A történelme pedig finoman fogalmazva is eléggé zaklatott volt.
Néhány megjegyzés:
Ha a várdombot megkerüljük, a vár túloldalán néhány halastavat találunk, mellettük elsétálva vissza tudunk kanyarodni a vár elé.
A várral szemben van egy nagyon jó étterem. Itt többféle menüt lehet kapni (az a la carte mellett). Itt is látszik, hogy szinte mindenhol vannak helyi specialitások: itt egy olyan húslevest ettem, ami kivételesen nem fritátennel volt, hanem májas kenyérrel (mert valami betét azért kell). Ez úgy néz ki, mintha valami rongyos kiflinek való tésztát hajtogattak volna össze és a rétegek közé májpürét tettek. Ebből vágtak le egy jó szeletet levesbetétnek. Finom volt. A második fogás marhahúsból volt, ez pedig igen zamatos és omlósra sikerült. Mindenkinek ajánlom ezt az éttermet.
A fentiekből sajnos az jön le, hogy ez a vár is magántulajdonban van, nem látogatható. A történelme pedig finoman fogalmazva is eléggé zaklatott volt.
Néhány megjegyzés:
Ha a várdombot megkerüljük, a vár túloldalán néhány halastavat találunk, mellettük elsétálva vissza tudunk kanyarodni a vár elé.
A várral szemben van egy nagyon jó étterem. Itt többféle menüt lehet kapni (az a la carte mellett). Itt is látszik, hogy szinte mindenhol vannak helyi specialitások: itt egy olyan húslevest ettem, ami kivételesen nem fritátennel volt, hanem májas kenyérrel (mert valami betét azért kell). Ez úgy néz ki, mintha valami rongyos kiflinek való tésztát hajtogattak volna össze és a rétegek közé májpürét tettek. Ebből vágtak le egy jó szeletet levesbetétnek. Finom volt. A második fogás marhahúsból volt, ez pedig igen zamatos és omlósra sikerült. Mindenkinek ajánlom ezt az éttermet.
Vissza a főoldalra (katalógus)
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése